Gyönyör
– Talán – súgta és úgy fészkelődött közelebb ölelésembe, hogy ne láthassam vágytól elpiruló arcát. Tovább cirógattam fenekét, alig hozzáérve barackpihés, már-már hívogatóan megremegő farpofáihoz. Tudtam, hogy nem tud sokáig ellenállni. Hamarosan alig hallható sóhajjal fordult hasra és picit megemelte fenekét, hogy utat engedjen a csípőjénél becsusszanó kezének. Ezt azonban nem engedhettem meg. Nem most,… Tovább »
