Félelem és vágyak – egy ártatlanság elvesztése
Szemben vele, ülök az ölében, a felettünk lógó lámpa kellemes félhomályt teremt. Nézek a szemébe, próbálok rájönni, mire gondolhat most. Kezem mellkasát cirógatja, nyelvem végigsimítja az alsó ajkát. Résnyire nyílik a szája, szemeit behunyja. Fogai ajkamba mélyednek, nyelve utat tör magának. Megszűnik minden, ahogy csókol. Lágyan, majd egyre követelőzőbben veszi birtokba számat, keze derekam simogatja…. Tovább »
